Szeretettel köszöntelek a Színművészetünk Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Színművészetünk Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Színművészetünk Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Színművészetünk Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Színművészetünk Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Színművészetünk Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Színművészetünk Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Színművészetünk Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
8 éve | Domonkos Vilmosné Irén | 0 hozzászólás
Sztankay István
(Budapest, 1936. február 14. – Budapest, 2014. szeptember 12) A Nemzet
Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai
Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész.
Édesapja görög katolikus pap volt. Gyermekkorában a Rózsahegyi Kálmán
színiiskolájába járt. Mielőtt felvették volna a Színház- és
Filmművészeti Főiskolára (háromszor felvételizett), segédkántorként,
kifutófiúként, földalatti építkezésen csillésként és anyagmozgatóként
dolgozott.
|
|
|
8 éve | Domonkos Vilmosné Irén | 0 hozzászólás
Mondják: halott.
Temetésén, 1957 kora nyarán hömpölygött a nép a temetőben. Sokan
siratták a halott színészt, aki ifjú feleségével együtt lett öngyilkos
alig néhány héttel házasságkötésük után. Talán a túladagolt gyógyszer…
az ital… kábítószer… de vakarta a falat, az utolsó pillanatban nem akart
meghalni…
Mezítláb jött faluról a főiskolára felvételizni (Szirtes Ádám:
„Fekete talpa nyoma a parkettán még napok múlva is.”); tizennyolc évesen
tudta: szívében-lelkében kitörölhetetlen nyomot hagyott keserű
gyerekkora („Szüleim szegény napszámos parasztok és sok koplalásokon és
nyomorgásokon neveltek”); egész életében gyomrát görcsbe rántóan érezte:
a falut elhagyta, a város nem fogadja be („De mivel falusi paraszt
vagyok, sokan kigúnyolnak, hogy színész leszek és mikor hazamegyek,
mindig azt mondják, na tudok-e már a drótkötélen táncolni, meg
cigánykereket hányni…”); húszévesen levelet kap a népművelési
minisztertől, s akkor senki nem gondol arra, mekkora nyereg ez a tegnap
még mezítlábas parasztfiú feneke alatt („A Ludas Matyi bemutatása
alkalmából jókívánságaimat küldöm Önnek kiváló munkájáért.
A Színiakadémia elvégzése után 1950-től egy-egy évadot töltött a Bányász, ill.
1940-ben a szegedi Városi Színházban kezdte pályáját, 1942-től a Miskolci Nemzeti Színházban, 1944-től a budapesti Nemzeti Színházban, utána több helyen (Budai Színház, Vígszínház, Hódmezővásárhely, Magyar Színház), majd újra Miskolcon.
Aradon megszületett Jávor Pál színész (Hyppolit a lakáj, Halálos tavasz, Egy csók és más semmi).
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
