Keszthelyen született 1911. november 17-én Berger Lajos néven, apja Berger Rezső rövidáru-kereskedő volt. Lajos 1948-ban magyarosította nevét Bástira. Elemi- és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1935-ben szerzett diplomát a Színművészeti Akadémián. Felesége Zolnay Zsuzsa (1932–2011), Jászai Mari és Aase-díjas színésznő.[2][3] Felesége a főiskolán tanítványa volt. Básti Lajos egyetlen rendezésében, Barta Lajos Szerelem című darabjában szerepet is kapott. Az 1955. március 3.-án tartott főiskolai vizsgaelőadás további szereplői voltak: Sütő Irén, Schubert Éva, Korompai Vali, Horváth József, Horváth Gyula, Iványi József. Lánya, Básti Juli, napjaink meghatározó, Kossuth-díjas művésze. A család évtizedekig a XII. kerületi Bürök utcában lakott.
Életpályája [szerkesztés]

A Színművészeti Akadémia elvégzése után Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályafutását, 1937-ben szerződött a Vígszínházba, ahol a zsidótörvények miatt 1939-40-ben már alig kapott szerepet. 1941-ben még játszott a Magyar és az Andrássy Színházban, de azután a háború végéig nem szerepelhetett színpadon. Két munkaszolgálat között könyvkiadással és írással foglalkozott. 1945 után a Nemzeti Színház meghatározó művésze. Másfél évtizedig játszotta Gellért Endre klasszikus rendezésében Ádám szerepét Madách Imre Az ember tragédiája című drámájában. Szerepéről könyvet is írt Mire gondolsz, Ádám? címmel (1962). 1968-1972 között a Vígszínház tagjaként Arthur Miller Alku című színművének főszereplőjeként aratott sikert. Visszatérve a Nemzetibe, egyik utolsó nagy alakítása a Lear király (Shakespeare) címszerepe volt. A különösen szép orgánumú Básti fiatalkorában énekes-bonviván szerepekben is bemutatkozott. Később egyik legjelentékenyebb szerepe lett a My Fair Lady musicalben Higgins tanár. Számos filmszerepe közül emlékezetes a Föltámadott a tenger (1953) – Kossuth megformálásával; Merénylet (1959), Katonazene (1961); Nappali sötétség (1963), A kőszívű ember fiai (1964); Butaságom története (1965, Ruttkai Évával); Egy magyar nábob – Kárpáthy Zoltán (1966) – valamint sok televíziós film. Kiváló versmondó volt, különösen Arany János balladáival aratott sikert, de a Nagyidai cigányok rádiós változatának narrátoraként is emlékezeteset alkotott. Több verslemeze jelent meg. 1952-1960 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt.