Összebújni a kanapén, kívül-belül megteremteni a melegséget, ez nem csak a virágárusok szerelmesek napján jó dolog - noha az igény erre ilyenkor, február közepén érthetően megugrik, nagy a nyomás a kereskedelmi média felől, mindenki csokrokkal futkározik az utcán, és ha más nem jut eszünkbe, hát bevetjük magunkat a legközelebbi DVD-tékába, hogy beletúrjunk a lila ködös szekcióba (már ha éppen nem döntünk egy friss és aktuális, ráadásul extrémen kivitelezett mozifilm mellett).

De mit válasszunk? Mi lesz a jó nekünk? Ha nem feltétlenül az unalomig csöpögtetett szívszirup, akkor mutatunk néhány filmet, amik túllépnek a mézesmázon, és annál kicsivel többet adnak a nézőnek.

---

500 Days of Summer - 2009

Első, megtekintésre tanácsolt romantikus vígjátékunk már azzal kiemeli magát a sorból, hogy egy olyan eszközhöz folyamodik, ami pont ebben a zsánerben nem túl gyakori: neveletlen óvodás módjára játszadozik az idősíkokkal, és a szemünk láttára! De ne aggódjunk, mert nem kell sokat bíbelődnünk a kibogozásukkal, sőt, a kronológiai oda-vissza ugrálás gyakran meg is magyaráz dolgokat. A sztori egyébként egy üdvözlőlapgyártó cég Tom nevű írójáról szól, akinek az életébe betoppan a Nő, akiről csak akkor kezdi sejteni, hogy nagyon fontos lesz számára, amikor a liftben kiderül, hogy mindketten odavannak a Smiths együttesért (jó ízlésük van, valljuk be). Beszédes azonban, hogy már a második percben tudtunkra adja a narrátor: ez nem egy love story... Vagy lehet, hogy mégis az? Önökre bízzuk, többet nem árulunk el, trailert viszont mutatunk.

---

Lars and the Real Girl (Plasztik szerelem) - 2007

"Hol ismerted meg?"- "Az interneten." - "Hát, ma már mindenki így csinálja" - mondja bátyjának felesége, amikor fény derül rá, hogy a beilleszkedési gondokkal küzdő Lars Lindstrom végre talált magának egy lányt, és végre az ő életébe is beköszönt a boldogság. Igaz, egy apró gixer van: Bianca , a boldogság forrása műanyagból van. Lars azonban nem szexjátékszert lát benne, hanem igazi nőt, és hamarosan büszkén kiviszi a nyilvánosság szeme elé, hogy ezzel rövid úton jó sok bonyodalmat hozzon a fejére. Első hallásra az a mozi, aminek főszereplője egy felfújható guminőt választ lelki társául, akár perverznek is hangozhat, de gyorsan rakjuk helyére a dolgokat: szó nincs erről, és valószínűleg nem is kapott volna 3 díjat és 14 egyéb jelölést, köztük egy majdnem-Oscart, ha így lenne. És jobb, ha felkészülünk rá, hogy ez a film váratlan helyeken fog a szívbe marni.

---

Benny & Joon (Benny és Joon) - 1993

Nem csak azért érdemes a megtekintésre, mert a korai Johnny Deppet láthatjuk benne színészi ereje teljében, hanem mert itt is egy szokatlan, ennélfogva sok viszályt borítékoló kapcsolat van a középpontban. A főszereplő egy szellemileg visszamaradott lány, Joon, aki nem tud a társadalomban önállóan helyt állni, pedig egyébként tehetséges festő. Bátyjával él, és ketten egy este kártyán "megnyernek" egy különcöt (ő lesz Depp), aki szeret a némafilmsztár Buster Keaton bolondozós szerepébe helyezkedni, olykor meg egy fa tetején gubbasztani. Sam, a furcsa szerzet és Joon között hamarosan gyengéd szálak szövődnek, de ezt a családfő testvérbáty egyáltalán nem nézi jó szemmel... Önök viszont nézzék csak boldogan, mert tanulságos ez is.

---

Lost In Translation (Elveszett jelentés) - 2003

Aki már látta, az sokra tartja ezt a filmet, és ennek nyomós oka van. A világnagy rendező lánya, Sofia Coppola egy hátborzongatóan átélhetőre csiszolt történetet tár elénk egy zsenge, fiatal feleségről (Scarlett Johansson), akinek fotós pasiját felemészti a munka, és egy korosodó színészről (Bill Murray), aki viszkireklámot forgat, de alig érti, mit kérnek tőle a japán reklámosok. Kettejükben az a közös, hogy nagyon magukra vannak hagyva Tokióban, de egy nehezen körülrajzolható vonzerő szépen összekovácsolja őket. Mélyrétegekben játszó, ritka hangulatokat bont ki ez a mozi - aki fogékony az ilyesmire, annak mindenképpen ezt szorgalmazzuk.

---

Me and You and Everyone We Know (Te meg én és minden ismerősünk) - 2005

Megjelenésének évében Arany Kamera díjjal is jutalmazták Cannes-ban ezt a szintén eredeti ízű romantikus drámát, amiben nem csak az időseket taxizó alternatív művész, Christine, és az életébe betoppanó cipőeladó, Richard kapcsolata van előtérben, de többek között utóbbi fiaié is, akik közül a hatéves Robby egy idegennel kezd flörtölni az interneten, a tizennégy éves Peter - jobban mondva az ő hímtagja - pedig a szomszéd lányainak "áldozatává" válik. A tipikus, egyszerűségében nagyszerű filmmel állunk szemben, amiben ráadásként a rendezőnő játssza a főszerepet is. Bátran bevállalható.

---

Annie Hall - 1977

A végére egy klasszikust hagytunk, ami szerencsére szintén nem azért nyerte el ezt a minőséget, mert szokványos love sztorit mesélne el - Woody Allen neve meg hát egyébként is garancia egy tisztességes porciónyi intellektuális, önsajnáltató humorra. A film címe annak a nőnek a neve is egyben, aki köré főhősünk elbeszélése fonódik, és olyan szavak hangzanak el benne, mint alkalmatlan, Eisenhower, hallucinogén és gyömöszölitek. Sziporkázó dialógok, hamisítatlan szórakozás, kötelező darab, ha eddig kimaradt volna.