Koltai Lajos: esélyesek leszünk az Oscarra

Koltai Lajost 2001-ben jelölték legjobb operatőrként a Maléna című filmmel, így neki is megadatik, hogy szavazzon az amerikai filmakadémia díjára. Bár idén is nagyon sok filmet látott a jelöltek közül, de nem minden film jutott el hozzá, így nem is tudta mind megnézni. Emiatt nem tartja felelős döntésnek, ha leadja a voksát. Véleménye azért van a filmekről, amit meg is osztott az fn.hu olvasóival.

A király beszéde kiemelkedik

operatőrből a A világhírű operatőrből a Sorstalansággal és az Estével filmrendezővé avanzsált Koltai az idei felhozatalból A király beszédét emelte ki, amit ő nagy filmnek tart. Mikor megnézte, az elején még úgy gondolta, hogy biztos unalmas lesz, mert mit lehet az alaphelyzetből kihozni.

Bár, mint szinte az összes amerikai film arról szól, hogy valamit el kell érni, valamin túl kell jutni, és végül az ember győz, A király beszéde eközben mégis végig izgalomban tart, hogy tényleg el tudja-e ezt mesélni. Közben pedig a főszereplő mögé állunk, és bevonódunk magunk is. A feszültség abból is adódik, hogy mindkét férfi, szinte mindennel szembeszállva, de el akarja látni a feladatát, és a végén már úgy izgulunk, mint egy krimiben, hogy vajon képesek lesznek-e rá. Miközben tudjuk, hogy valószínűleg igen, mégis sikerül megtartani a figyelmet.

Koltai úgy véli, ebben a filmben mindenki remek volt, talán egyedül Helena Bonham Carter jelölését érzi túlzásnak a legjobb női mellékszereplő díjára. Colin Firth teljesítményét viszont óriásinak tartja a Sorstalanság rendezője.

A magyar filmes személyesen is ismeri a rendezőt, Tom Hoopert, aki itt Magyarországon is forgatott egy filmet a második amerikai elnökről. Bár Hoopernek járna most a díj, Koltai úgy érzi, hogy nem fogják azt egy angolnak adni. Miközben valószínűnek tartja, hogy Coenék csak jelöltek maradnak (ami szerinte ugyancsak nagy elismerés), de esélyesebb lehet a Fekete hattyú, vagy akár a Közösségi háló, aminek díjazását ő sajnálatosnak tartaná.

A legjobb főszereplő kategóriájában három remek színész között dőlhet el a verseny. Igaz, hogy James Franco elképesztő alakítást nyújt a 127 órában, de a szobrot Koltai mindenképpen Colin Firthnek adná, mert mellettük megítélése szerint színészileg Jeff Brigdes csak az alapokat nyújtja, igaz azt hibátlanul. Őt egyébként Koltai is szerette volna már megnyerni egy szerepre, de elég nehéz ember hírében áll. Miután pedig leforgatta a Single Man című filmjét, sokáig nem is akart filmezni. Ez a szerep A király beszédében viszont rátalált.

Az ember aki kilencszer volt ott

A Coen fivérekről Koltai a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. Leginkább azt tartja hihetetlennek, hogy minden évben ott vannak az élen. Koltai nem is érti, hogyan tudják összehozni, hogy minden évben legyen egy kész forgatókönyvük, és mindig újra és újra forgatnak.

Koltai az Coenék operatőrét, Roger Deakinst is nagyra becsüli. A magyar filmes együtt volt vele jelölt 2001-ben a Malénával, amikor Deakins az Ó, testvér, merre visz az utad? című filmmel indult (ekkor egyébként a Tigris és sárkány nyert). Az amerikai operatőrt eddig kilencszer jelölték, de még soha nem kapta meg a szobrot. Koltai szerint az ő képi világa nagyon illik Coenék munkáihoz, és mindig van benne valamilyen egészen speciális a kamerakezelésében, a mozgásokban, amely mégis egyszerű, mint a pofon.

A félszemű sikere kapcsán már többeknek az a félelmük, hogy most majd jönnek a hasonló westernek. A magyar rendező ezt sem zárta ki, mert Hollywoodban létezik az a trend, hogy amint azt látják, hogy egy típusú film sikeres, akkor mindjárt hármat készítenek, hátha a közönség azt is eszi. Amikor aztán már nem tudják a lenyomni a torkukon, mert már inkább hányingere van tőle az embereknek, akkor abbahagyják, és keresnek valami mást.

A harcosból Koltai Christian Bale-t emelte ki, aki számára egy nagy pozitív meglepetés volt, mert kiderült róla, hogy egy jó színész. Egy egészen különleges gesztusrendszert talált ki a szerepéhez, amellyel egy egészen új embert hozott létre. Natalie Portman is remek a Fekete Hattyúban, annak ellenér, hogy a fejét utómunkában illesztették rá egy balett-táncoséra.

Bár az Eredet képi megoldásai elegánsak, és helyénvalóak, emellett azt is értékelni kell, hogy ezt is mind ki kell találni, de Koltai szerint itt annyira belenyúltak digitálisan, hogy ez nem egészen operatőri munka.

Az idei filmek közül a Közösségi Háló az egyetlen, amely hidegen hagyja Koltait, amit nem is tudott végignézni. Ezt azzal magyarázza, hogy annyira nincs benne a netes világban, hogy az semennyire nem tudja felvillanyozni, a netet pedig csak arra használja, amire számára igazán szükséges. A film operatőri teljesítményt sem tartotta különösen erősnek, a jelölést ezért szerinte csak a többi elismerés vonzotta be.

Az őszinteségünkkel arathatunk

Magyar filmnek Koltai Lajos szerint két esetben van jó esélye az Oscar-díjra, és a világhírre. Az egyik, ha nagy dolgokról mesélnek, mint például a Mephisto, amely erre különösen jó példa. Mert emberileg, társadalmilag, és politikailag is olyan dologról szólt, ami éppen érdekes volt a világ számára. Ezt persze nem lehet tudni előre.

Emellett a legnagyobb neve a világban a magyar filmnek a hetvenes években volt, amikor az őszinteséggel arattak. A rendező szerint, amikor nagyon őszintén beszéltünk magunkról, az általában bejön. Erre jó példának tartja a Megáll az időt. Mint elmesélte, kevesen tudják az általa az egyik legszebb munkájának tartott filmmel kivitték őt is az Egyesült Államokba. Koltai egy listán szerepelt a Gandhi és a Szárnyas fejvadász operatőrével, de aztán a nyugati parton nem érintette meg úgy az embereket, mint New Yorkban, ahol szinte szétverték a mozit. A film meg is nyerte a New York-i kritikusok díját.

A legnagyobb reménységünk azonban szerinte az lehet, hogy képi közlésekben mi magyarok nagyon erősek vagyunk, ahogyan ez a legújabb Tarr Béla filmből is kiderül, így előbb-utóbb valamilyen film csak eljut a világ élvonalába.