observer.hu 2011-08-07 16:53:03

Pénteken végre ördögünk volt, nagyszerű nyári időjárást kaptunk az égiektől, színházban is voltunk, boroztunk is, este pedig meghallgattuk az Európa Kiadót.

Aki nem tudná, az Ördögkatlan Fesztivál térben igen nagy kiterjedésű, három településen -Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya - zajlik, egymástól kilométerekre fekvő helyszíneken. A közlekedést a szervezők a falvak között ingázó fesztiválbuszokkal oldották meg, ezeket katlanlátogatóként ingyenesen használhatjuk.

A rendezvény nemcsak zenei, hanem összművészeti jellegű, ez elsősorban azt jelenti, hogy a koncertek mellett színházi előadások és kiállítások is megtekinthetők. Karszalagunkkal, más fesztiválokhoz hasonlóan, külön díj fizetése nélkül vehetünk részt valamennyi programon. Ez alól kivételt képeznek azok az események, ahol a közönség száma korlátozott (leginkább azért, mert szűk a hely). Ennek tipikus esete a beltéri színházi előadás, amikor fix számú szék található a teremben. Külön fizetni ezekért sem kell, hanem az előadás napján reggel az adott településen található információs sátorhoz kell járuljunk, ahol megkapjuk "sorszámunkat". Az előadásra a beengedés nem eszerinti sorrendben történik, csak arra szolgál, hogy a megengedett létszámnál több látogatót ne menjen be a terembe.

A pénteki nap reggelén, letudva a kötelező dolgainkat, nagyharsányi szállásunkról busszal átmentünk Palkonyára, ahol sikerült sorszámot szerezni A gyáva és a Novecento című előadásokra.

Közben volt még időnk végigjárni Palkonyát, ahol sikerült lencsevégre kapni a korábban már említett Cók-Mókot...

A gyáva kétszereplős-egyfelvonásos egy kábítószerfüggő fiú harcairól, szenvedéseiről, a világhoz, az apjához való viszonyáról szól. Meglepő, nyers, közvetlen stílusával megragadja a néző figyelmét, szívébe markol, és hatvan percen keresztül szorongatja is rendesen. Az előadás főszereplője Kovács Krisztián fiatal tehetség, akiről remélem sokat fogunk még hallani, mellékszereplője pedig a nagyszerű Scherer Péter, aki egyben a darab rendezője is. Az alkotók elmondták, hogy az előadást drogos fiatalokkal és segítő szakemberekkel konzultálva készítették, hogy a hitelesség ne szenvedhessen csorbát. Nem szenvedett, remek volt. Pontos, megrázó és szenvedélyes, együtt él a nézőkkel, a színészek improvizatív elemekkel is gazdagítják.

Miután ezen túl voltunk, átbuszoztunk Villányba egy kis erősítésért. Ugyanis Palkonyán, a pincékben meglepő drágaság fogadott minket, azt pedig nem szeretjük. Villányban (ami egyébként nem helyszíne a fesztiválnak)körülbelül féláron jutottunk remek Zweigelt Roséhoz, Portugieserhez, Cabernet Franc-hoz, sőt még siklósi Irsaihoz is, ami errefelé ritkaság (nem célunk a reklámozás, de ha arra jártok, Pólyáékhoz mindenképp érdemes bekukkantani). A borok finomak, szárazak, sokan ezt a részt tartják Magyarország legértékesebb borvidékének (Bock és Gere is itt termelnek), összességében viszont drágábbak, mint Tokajban. Mindenesetre megéri több helyre betérni, kóstolni, körülnézni, és helyben csak keveset inni, mert elvitelre mindenhol olcsóbb a bor.

Fél kilenckor még egy előadás várt ránk, ezért visszatértünk Palkonyára. Ez nem volt más, mint az Alessandro Baricco kisregényéből készült Novecento (filmváltozatban is ismert), Matta Lóránt előadásában, Boris Jaksov zongorakíséretével. Ez a darab egy zongoristáról szól, aki egy tengerjáró hajón születik, nő fel, dolgozik, és soha nem száll le, évtizedekkel később ott is hal meg. Matta Lóránt gyakorlatilag csak sétál és ül a színpadon, miközben nyolcvan percen keresztül folyamatosan beszél, rövid zongorabetétekkel megszakítva (Boris Jaksov zongorajátéka különben egészen káprázatos). A monológszerű előadás csak az utolsó percekre tűnik már kissé hosszúnak, egyébként kifejezetten érdekes, mindenesetre a könyv költőiségéből és álomszerű világából - sajnos - nem sokat tart meg a Novecento eme változata.

A fesztiválbusz tízkor visszahozott minket Nagyharsányba, ahol végre lefotóztam a Quimby-koncert alatt készült Matt B-festményt, majd meghallgattuk az Európa Kiadó koncertjét. Ők persze hozták a kötelezőt. Nem voltak fantasztikusak, de az igazi rajongóknak mindenképpen sok örömet szereztek péntek este az Ördögkatlan Fesztiválon.

Szöveg és képek: Rosztov
Köszi Surány Juditnak!

2011. augusztus 5.

IV: Ördögkatlan Fesztivál Nagyharsány – Kisharsány –Palkonya