Les Arts Florissants:Opera kedvelőknek!

Rameau két egyfelvonásos operájának elbűvölő előadását láthatják a barokk zene kedvelői, ha ellátogatnak jövő kedden a Müpába. William Christie.
Az általa 1979-ben alapított Les Arts Florissants pedig napjaink egyik legismertebb és legelismertebb régizenei együttese a világon, tagjai historikus hangszereken játszó muzsikusok és énekes szólisták. A vezető karmester munkáját egy-egy produkció kidolgozásában zenei asszisztens, kórusvezető, valamint mozgásfelelős és nyelvi tanácsadó is segíti. Mióta ugyanis 1987-ben bemutatták Lully operáját, az Atyst, a komplex műfaj, a zenés színház számít fő területüknek, operákkal érik el legnagyobb sikereiket.

Nevezetes előadások fűződnek a nevükhöz Rameau műveiből: Les Indes galantes (bemutató: 1990), Hippolyte et Aricie (1996), Les Boréades (2003), Les Paladins – A lovagok (2004). Ez utóbbit csodálhatta meg a Müpa közönsége is öt évvel ezelőtt, s a fogadtatás nemcsak a nézők, de a kritikusok részéről is igen pozitív volt:

"Szerencsére többen leírták már, hogy akik december 7-én meghallgattuk/néztük a Les Arts Florissants előadását, bizonnyal a gyönyörök kertjében jártunk, ahol a lehető legszerencsésebben elnevezett együttes nevének megfelelően, varázslatosan virágoztak a művészetek. Persze az az elbűvölő teljesítmény, melyet az együttes nyújt, nem úgy jön létre, hogy William Christie az énekespiacon összevásárolja a nagy neveket, akik néhány napos összeéneklés után a karizmatikus vezető hatására esetleg csodát hoznak létre. A dolog ennél jóval egyszerűbb, mondhatni közhelyes: sok-sok tudatos, lelkes, elmélyült tanulás-tanítás van benne. William Christie szenvedélyes tanár – és ami ettől nyilván nem független: sírig tanuló típus –, aki az utóbbi negyedszázadban énekesek és hangszeresek egész generációját formálta...Ha tehetséges fiatal énekes volnék, egy dologra vágynék: hogy bejussak 2002-ben indult kezdeményezése, a Jardin des Voix kiválasztottjai közé." – Rácz Judit, Muzsika, 2006. február.


„William Christie értelmezésében mindenképpen a játék mozzanata a döntő: komoly játék, pajkos játék, becsapós játék, szomorkás játék, erotikus játék. Játék az egész világ – ezt olvassa ki az öreg Rameau zenéjéből a szintén nem épp húszesztendős, de lélekben Rameau-hoz hasonlóan fiatal William Christie – akit a ropogós tánctételek hallatán magamban, házi használatra William Crispynek neveztem el…. A zenei megvalósítás zavarba ejti a kritikust: kitűnőek a vokális teljesítmények, de mégis a produkció egésze a döntő…., amely megvalósítja a legfontosabbat egy effajta zenés színpadi társasjátékban: igazi ensemble-t alkot. És ekként működik William Christie keze alatt a zenekar is: pontosan, energikusan, színekben gazdagon játszanak, muzsikálásuk legfontosabb eleme a sok dinamikus tempó, zamatos hangsúly, markánsan formált ritmus. De hogy mindez milyen kiforrott és egységbe kovácsolt, szinte észre sem vesszük, annyira magával ragad az előadás alfája és ómegája: a játék öröme.” – Csengery Kristóf: Muzsika, 2006. február  amerikai születésű csembalóművész, karmester és zenetörténész a régizene-mozgalom nagy formátumú és saját stílust képviselő egyénisége, aki az utóbbi negyed században a 17–18. századi francia repertoár újrafelfedezésében és közkinccsé tételében szerzett elévülhetetlen érdemeket. 1995-ban vette fel a francia állampolgárságot, a Francia Művészeti és Irodalmi Akadémia, valamint a Szépművészeti Akadémia tagja, a Becsületrend parancsnoki fokozatának birtokosa.

Március 8-án két egyfelvonásos Rameau-művet: a Pygmaliont (a szerző egyik legnépszerűbb művét) és az 1748-ban Madame de Pompadour megrendelésére készült Anacréont mutatják be a Művészetek Palotájában.

Jean-Philippe Rameau (1683–1764) a francia zenetörténet egyik kimagasló egyénisége, a 18. századi francia zene európai viszonylatban is vezető komponistája; operái Lully és Gluck alkotásai mellett a francia forradalom előtti időszak csúcsát jelentik a színpadi műfaj vonulatában. Színpadi művei két csoportba sorolhatók: tragédia (tragédie) és opera-balett (opéra-ballet). Az opera-balett felvonásainak cselekménye egymástól független, így ezek külön-külön is előadhatók; ilyen felvonás (acte de ballet) a Müpában felhangzó két alkotás is.

Itt A Lovagok egy 2008-as Les Arts Florissans-felvételébe hallgathat bele.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=BfdzZdvkqYQ
Ezen a linken pedig egy Purcell-opera, a Dido és Aeneas szólal meg előadásukban.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=vvFkr6X4Ulw