„ A színház valahol mindig a titkos vágyam volt”

„ Valami lazább gimit szerettem volna, így kitaláltam, hogy rajztagozatra megyek”- kezdett bele Nagy Cili annak a történetnek a mesélésbe, melynek még ma sincs vége… Hogyan ragadott ecsetet, majd cserélte azt drámakötetekre. Hogy a Zirci Gimnázium befejeztével csak a Színházművészetire jelentkezett- mindenki tudta nélkül. Mert most is fest ugyan képeket, például édesapja kedvenc kakasát karácsonyra, de a színház vonzotta igazán. Nem csoda, hisz gyakornok évei alatt kijelentette, Eurüdiké a szerepálma (már ha fogalmazhatunk így), vagyis ő ő maga.

A felvételi első körben nem sikerült, szerencséjére azonban felvették a zalaegerszegi Hevesi Színház Stúdiójába, Ruszt József és Bagó Bertalan tanító kezei közé került. Nagyon lehetett tőlük tanulni- meséli. Miért jelentkezett akkor mégis a főiskolára? Kellett a papír, a diploma?- teszi fel Szabó Tibor a kérdést. „ Ha maradok, nem tudok továbblépni, pedig tanulni akartam”- halljuk a bölcs, érett választ.

Pedig saját bevallása szerint nem mindig volt ilyen megfontolt, de most, így a harmincas évei elején már megpróbálja tudatosan rendezni a dolgait, több lábon állni. Jelenleg a Kamarában próbálja a Takács Alíz című darab főszerepét, játszik itt, a Weöres Sándor Színházban, ahol rendezni is fog, de tervei közt szerepel a bábszínházazás, és az éneklés is.

„Legyél kemény, mint a rock and roll”

Óvódás korom óta állandóan szerelmes vagyok - emlékezik vissza, mikor Szabó Tibor a magánéletéről kezdi faggatni. Általában szakmabeliekkel hozta össze a sors, eddig nem sok szerencsével. Pedig tíz év múlva, egy hasonló székben már a gyermekeiről szeretne mesélni, többek között….

A múlt hét péntek óta már apuka is Szabó Tibor, ő legyen a példa: Szombathelyen nem csak játszani lehet, de letelepedni, családot alapítani is. Talán a kis szombathelyi ház, amelyről Cili álmodozik, beváltja a hozzá fűzött reményeket. Csak bízni kell, magunkban, és a másikban, és akkor talán a kiválasztott hátra sem néz a célig…

Képek: