Hirdetés

Persze a nagy megtiszteltetéssel az élet nem áll meg, csütörtök délelőtt már próbára szaladt, majd a Színház és Filmművészeti Egyetemre, ahol szeretett diákjai várták.

- Számított rá, hogy Nemzet Színésze lesz? Egyáltalán lehet erre számítani?

- Nem, a leghatározottabban nem! Hiszen olyan méltó névsor előz meg engem is, hogy még csak fel sem merült előre, hogy én lehetek a kiválasztott. Persze hatalmas öröm, hogy a szakma így ismeri el az embert, és mindazt, amit a pályán elért. Az egyik kolléganőm, aki felhívott gratulálni, azt mondta: nem is az lepett meg, hogy te lettél, hanem hogy már ennyi idős vagy!

Molnár Piroska most épp A nagy négyesben játszik

- Ha már a kornál tartunk, tavaly októberben töltötte be a 65. életévét, mégsem áll meg egy pillanatra sem. Honnan ez a nagy munkabírás?

- Nem is tudom, de tény, hogy minél idősebb leszek, annál többet dolgozom. Persze, ha körülnézek a korosztályomban, a szakmában, mindenki örül, ha sok munkája van. Én hivatalosan már tíz éve nyugdíjban vagyok, még beleestem abba az időszakba, amikor 55 évesen el lehetett menni, de ez nem jelenti azt, hogy nem dolgozom folyamatosan. Hisz az idős női szerepekre is kellenek színésznők, nem játszhatnak mindent a fiatalok!

- Mindig színész akart lenni?

- Amióta csak az eszemet tudom, illetve amióta tudom, mi az, hogy színész.

- Mióta tudja?

- A faluban, ahol laktunk, minden héten volt mozielőadás, ahova édesanyám mindig elvitt. A filmet nézve kérdeztem meg tőle, kik azok az emberek? Mondta, hogy azok a színészek. Na, azóta tudom, hogy én is az leszek.

- Drámai és vígjátéki szerepekben egyformán nagyszerű, és persze mindkét stílus meg is találja folyton.

- Ezt úgy hívják, hogy karakter színész. Fiatalon persze azt gondolná az ember, naíva alkatnak jobb lenni, hisz szétkapkodják a legszebb fiatal szerepekre, de érettebben a karakter szerepek több lehetőséget adnak.

- Másképp kell drámát és vígjátékot játszani?

- Nem. Ugyanonnan jön mind a kettő.

- Egyszer azt nyilatkozta, hogy fatalista alkat, soha nem tervezett előre. Lehet egyáltalán ebben a szakmában tervezni?

- Tervezni annyiban lehet, hogy a noteszembe beírom a következő próbáim, előadásaim időpontját, de nagyobb léptékben nem láthatunk előre. A szerepeket nem mi kérjük, azt a rendezők, színházigazgatók osztják ránk. Persze, ahogy az ember halad előre a korral, nagyjából átlátja, milyen feladatok várhatnak még rá. Ami pedig az életben való tervezést illeti, arra tényleg nem vagyok alkalmas, néha csak fogom a fejem, hogy mi történik körülöttem.

- Negyvenhárom éve van a pályán, több száz női figurát játszott el, van-e kedvenc?

- Sosem gondolkodtam el rajta, melyik volt a kedvenc szerepem, egy kicsit mindegyiktől fél az ember, és ahogy öregszik, egyre nagyobb kihívás estéről estére felkészülni egy-egy karakterre. De ha jobban belegondolok, volt fiatalon egy szerepálmom, Bródy Sándor Tanítónője, ami színészként nem adatott meg. Végül aztán megrendezhettem, ami kárpótolt.

- Hosszú évek óta tanít a főiskolán, bábszínészeket oktat, és színész palántákat képez művészi beszédre. Vannak még tehetségek?

- Mindig vannak!

- A szakma fortélyain kívül mire tudja még felkészíteni őket? Mennyire nehéz most a fiatal színészek sorsa?

- A kezdés most rettenetesen nehéz, nem úgy, mint nekünk volt annak idején. De ha ilyen személyesebb beszélgetésekre kerül sor, amiket én soha nem hagyok ki, inkább olyan idősebb kollégák munkásságát, emberségét igyekszem velük megismertetni, akiknek a példájából ők is tanulhatnak. A szándék, a vágy, a tehetség megvan bennük a boldogulásra, a nehézségeken pedig a legnagyobbak jó példája lendítheti át őket.

- Szigorú tanár?

- Nem vagyok szigorú, nem azon múlik a siker. Erőszakkal senkiből nem akarok, és persze nem is lehet színészt csinálni.

- Számtalan díj után most a létező legmagasabb kitüntetést is megkapta a Nemzet Színésze címmel. Elégedett az életével?

- Az elégedett nem jó szó, inkább azt mondanám, semmit nem csinálnék másként. Örkény Macskajátékában Orbánné lánya megkérdezi: mindent ugyanúgy csinálna? Mire Orbánné így felel: Így volt szép. Nagyobb küzdelmek nélkül jutottam el idáig. Persze ehhez az kellett, hogy én is adjak, de amennyit adtam, annyit mindig vissza is kaptam. Igen, így volt szép.

K.Á.