Kállai Ferenc, színész (Gyoma, 1925. október 4. – Budapest, 2010. július 11.)

A színiakadémián a második világháború miatt csak néhány hónapig látogatta az órákat. Elvitték munkaszolgálatra, ahonnan két hét után megszökött. 1945 januárjában Both Béla a Szabad Színházba hívta; 1946 tavaszán azonban már a Belvárosi Színházban lépett színpadra. 1948-ban a Nemzeti Színház tagja lett. Kezdetben szerelmeseket, később jellemfigurákat játszott. Dolgozott Gellért Endrével, Várkonyi Zoltánnal, Pártos Gézával.

Szoros művészi kapcsolat fűzte Major Tamáshoz. Első filmszerepét 1946-ban játszotta Sipos László Fehér vonat című filmjében. Meglepő, hogy filmen intrikusként is sikert aratott. Ilyen volt a szerelméért gyilkoló, s bűnét aljas módon tisztiszolgájára hárító báró Ferdinándy Tamás főhadnagy megformálása a Katonazene (1961) című alkotásban. Legemlékezetesebb filmszerepét Bacsó Pétertől kapta A tanú című filmben. Ez az alkotás egy korszak jelképévé nőtt, Kállai Ferencet az emberek Pelikán elvtárssal azonosították.

Színházi munkája mellett 1977-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1987-ben kinevezték egyetemi tanárrá. 1981-től 1990-ig a Színházművészeti Szövetség elnöke volt. 1985-től 1990-ig országgyűlési képviselőként is dolgozott. Az új Nemzeti Színház megnyitásakor, 2002-ben a régi társulatával maradt a Pesti Magyar Színházban.

Díjak, elismerések: Jászai Mari-díj (1956, 1958), érdemes művész (1966), kiváló művész (1970), Kossuth-díj (1973), a Nemzet Színésze (2000).

Fontosabb szerepei: Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia); Frank (Shaw: Warrenné mestersége); Feri (Mikszáth Kálmán–Benedek András–Karinthy Ferenc: A Noszty-fiú esete Tóth Marival); Csongor (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Happy (Miller: Az ügynök halála); Bánk bán (Katona József); Nagy Imre, körorvos (Németh László: Villámfénynél); Szakhmáry Zoltán (Móricz Zsigmond: Úri muri); Tartuffe (Molière); Paál Károly, ketteske (Csurka István: Döglött aknák); Polgármester (Gogol: A revizor); Danton (Büchner: Danton halála); Jourdain (Molière: Az úrhatnám polgár); Orgon (Molière: Tartuffe); Sebők (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom); Örkényi Vilmos báró (Csiky Gergely: A nagymama); Bunkós (Shakespeare: Sok hűhó semmiért); Cödlinger (Rejtő Jenő–Schwajda György: A néma revolverek városa).

Ismertebb filmjei: Kétszer kettő néha öt (1954); Miért rosszak a magyar filmek? (1964); Iszony (1965); Krebsz, az Isten (1969); A tanú (1969); Kitörés (1970); Utazás a koponyám körül (1970); Déryné, hol van? (1975); Kenyér és cigaretta (1975); Szépek és bolondok (1976); Zongora a levegőben (1976); Gyertek el a névnapomra (1983); Hány az óra, Vekker úr? (1985); Megint tanú (1994); Ámbár tanár úr (1998); Hamvadó cigarettavég (2001); Rokonok (2006); Noé bárkája (2007).

Irodalom: Koltai Tamás: Kállai Ferenc (1978); Kovács Boglárka: Színház, szerelem (2000); Kállai (2003); Kornis Mihály: Kállai Ferenc (Premier, 2008. április); Kállai Ferenc (főszerkesztő Vincze Mátyás, 2009); Szále László: A színész szerepei: Kállai Ferenc emlékének (Egyenlítő, 2010); Koltai Tamás: Sir John Kállai (Színház, 2010. október); Hirsch Tibor: Színésztükör. (Filmvilág 2010. október); László Ferenc: Az emberarcú színész (Magyar Narancs, 2010. július 15.); Molnár Gál Péter: Kállai Ferenc (Criticai Lapok, 2010. július).