Nemrégiben felröppent a hír, hogy hungarikum lehet a magyar operett. A műfaj magyar jellegzetességeiről, a fordítások modernizálásáról Kerényi Miklós Gáborral, a Budapesti Operettszínház igazgatójával beszélgettünk.

– Mi teszi magyarrá ezt a műfajt, miközben az osztrák operett szintén elismert? Ráadásul a magyar operettszerzők témaválasztása sem specifikusan magyar, elég Lehár Ferenc Kínában játszódó A mosoly országa, A Luxemburg grófja, A cárevics című műveire vagy Huszka Jenő Bob hercegére gondolni.

– Csak a magyar operettre jellemző az a szélsőséges vad szerelmi történet, mely az egyik pillanatban az őrületet, a másikban a sírást, a harmadikban pedig a nevetést örökíti meg. A daraboknak mindig olyan pillanatban van vége, amikor éppen győz a szerelem, ám a néző sejti, hogy ha a történet folytatódna, újabb konfliktusok születnének. Emellett csak a magyar operett bővelkedik jellegzetes cigányzenei elemekkel.

– Ön rendezőként és igazgatóként is előszeretettel újít. Szükségesnek tartja, hogy az operettet a mai környezetre alkalmazzuk? Nemrég a Csárdáskirálynő új fordítása is elkészült (az eredeti szövegkönyvet Kálmán Imre alkotótársa, Leo Stein írta).

– Új fordításokra állandóan szükség van, hiszen mindegyik elavul. A kor minden fordításhoz hozzáteszi aktuális nyelvi értékeit. Nem véletlen, hogy Shakespeare darabjait ma ritka esetben állítják színpadra Arany János fordításában. Komoly viták fakadtak abból, hogy Puccini Madame Butterfly című operáját nem a hagyományos Pillangókisasszony címmel játszatom a Magyar Állami Operaházban. Elvárták volna, hogy azért, mert valaki egyszer rosszul fordította, megtartsam a Pillangókisasszony címet, ami viszont a magyar nyelvben már teljesen mást jelent. Azért, mert valaki egyszer elkövet egy hibát, nem kell örök életünkben tartanunk hozzá magunkat.

– Az alkotók célja, hogy a sarki fűszeres is dúdolja, énekelje a műveiket. Ha egy szöveget folyamatosan változtatnak, abból zavar keletkezhet.

– Az érvényes színházi előadás létrejöttéhez érvényes szöveg szükséges. „Álom, álom, édes álom, álomkép, álmodjuk, hogy egymásé leszünk mi még” – hangzott eredetileg a Csárdáskirálynő szövegében. Ez az akkori, első világháborús pillanatban tragikus dal volt. Azonban az eredeti német szöveg nem erről szól, a szituációhoz sem illik, hiszen ez a legszerelmesebb pillanatban hangzik el, amikor a hősök szentül meg vannak arról győződve, hogy egymásé lesznek. Az új fordítás így szól: „Százezernyi angyal zengi, boldogság, százezernyi forró csókkal vágyom rád”. Ez pontosan megfelel az eredeti szövegnek, és a főszereplők érzésvilágának.

– Megjelenik a hit és a vallásosság ebben a műfajban?

– Az operett hősei komolyan veszik az erkölcsöket, és Istent a legfőbb hatalomnak tartják. Egyházi személyek ugyanakkor nemigen jelennek meg a színpadon, a vallásosság, a keresztény erkölcsösség az emberi kapcsolatok szépségében, az érzelmek tisztaságában nyilvánul meg. És abban, hogy a hősök elfogadják: nem tudják befolyásolni azt, ami az égben elrendeltetett.

Kóré Károly

Fotó: Maiko