Előre borítékoltuk, nem kapunk névvel vállalt nyilatkozatot gyakorló hazai filmestől a kinevezés után kialakult helyzetről. És így is lett. Ha maga Andrew G. Vajna nem áll a nyilvánosság elé egyelőre, a szakmabeliek is tartózkodóak. Számos megszólított filmkészítő ugyanakkor nem titkolta véleményét a „helyzetről”.

Hallottunk olyan álláspontot, hogy az egyre bővülő magyarországi vállalkozásokban (kaszinó-, vendéglátó-, divatbiznisz) érdekelt üzletember kormánybiztosi kinevezése fényt vet a Fidesz-kabinet kultúrafelfogására is: a jövőben az üzleti (kommersz) filmgyártás kerül előtérbe az úgymond köldöknéző művészfilmekkel szemben. És nem mond igazat, aki azt állítja: nincs támogatottsága a hazai közönség körében egy ilyen törekvésnek. Mások viszont fölvetik, nyereséges állami fi lmgyártást nem lehet menedzselni Magyarországon, mert túl szűk a piac. Ezt Vajna is jól tudja, hiszen eddigi két, tisztán magyar filmjéhez (A miniszter félrelép; Szabadság, szerelem) kiemelt állami támogatást vett igénybe. Azt pedig, hogy a kormánybiztos feladatává tették, miszerint a gyártáson kívül a teljes filmszakmai működést, így a forgalmazást is bírálja fölül, azért kifogásolják, mert az ő tulajdonában van a piacvezető hazai forgalmazó cég (InterCom). Piaci szereplőként közvetlenül érintett tehát.

Mások arra is emlékeztetnek, Vajna 2009-ben elfogadta volna aMagyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) kuratóriumának elnöki posztját, de az alapító filmes szervezetek ehelyett egy közönségfi lmes főproduceri posztot ajánlottak föl neki, ám azzal ő nem elégedett meg. Kőrösi Zoltán író, volt filmes kurátor lett az elnök, akinek mostani félresöprését egyesek méltánytalannak tartják, mások viszont őt teszik meg bűnbaknak a közalapítvány bukásáért, mondván: a korábbi túlköltekezésről szóló, túlzóan drámaira hangszerelt nyilatkozataival „kriminalizálta” és ezzel katasztrófába sodorta a szervezetet. (Az utóbbi álláspont hívei tavaly lemondásra szólították föl Kőrösit, ő azonban maradt.)

Andy Vajna
Kurucz Árpád Az MMK-elnökségről folyó háttérmegbeszéléseken egyesek úgy érzékelték, Vajna „nincs képben” a magyar filmkultúrát illetően, még a hazai filmiparról sem pontosak az ismeretei. Most viszont a kormánybiztos lázasan törekszik a hazai filmes helyzet feltérképezésére. A pletykák szerint DVD-n „pótolja be” az utóbbi évekmagyar filmjeit, és folyamatosan hívja magához a filmszakma képviselőit, ám egyelőre csak kérdez tőlük, válaszokat nem ad. Így aztán kevés az információ arról, milyen filmszakmai stratégia felé hajlik. Nem kizárt, hogy erről először a februári berlini filmfesztivál kerekasztal-beszélgetésén árul el valamit – ám ezt a hazai filmesek sértőnek tartanák.

Vannak, akik úgy vélik, állami szuperproduceri poszt létrehozását fogja javasolni (amit nyilván szívesen be is töltene). E valószínű elképzelés szerint a poszt birtokosa begyűjti a felkínált filmterveket, amelyeket megszűrnek hozzáértő „előolvasók” (readerek). Ezután a szuperproducer dönt a megvalósítandókról, és kijelöli a rendezőt és a lebonyolító producert. Mintha máris szerveződne ehhez egy csapat: Vajna hivatalának vezetője, Havas Ágnes producer mellett három „előolvasó” forgatókönyvíró fölkéréséről hallani. Divinyi Réka, Lovas Balázs és Hegedűs Bálint elsősorban színvonalas közönségfilmek alkotótársaként ismert. Lényegében tehát – az eddigi, szakmai önkormányzaton alapuló szisztémát fölváltva – egy erősen központosított, egy kézből irányított magyar filmgyártásra számítanak sokan, amelyben a szerzői (művész-) filmeknek mellékes szerep jut.

Egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogy a föltételezett szuperproducer miként finanszírozza majd az így készülő magyar, esetleg koprodukciós filmeket (állami büdzséből). Talányos ugyanis a pontos rendeltetése annak a kétmilliárdnak, amely a fejlesztési tárca idei költségvetésébe került, és amelyről a korábbi hírek szerint a megmaradt állami filmvagyont (Mafi lm, Filmlaboratórium) akarják fejleszteni. A Nemzeti Kulturális Alap miniszteri keretében elhelyezett 800 milliós fi lmgyártási összeget pedig föltehetően Szőcs Géza kulturális államtitkárra bízzák – vigaszdíjként, amiért újra háttérbe szorult. Marad a már csak vegetáló MMK idei egymilliárdja, amelyből – a több mint félmilliárdos éves banki kamatteher és egyéb kötelezettségek miatt – egyetlen fillért sem tudnak filmkészítésre fordítani (a filmgyártás hónapokkal ezelőtt leállt). Érdeklődésünkre a kuratórium elnöke elmondta, a közalapítvány munkatársai jelenleg segítik a kormány által elrendelt Kehi-vizsgálat lebonyolítását, és elkezdték a tárgyalásokat a Nemzeti Erőforrás Minisztériumával arról, hogyan osszák szét az MMK eddigi feladatait. Bár a szervezet megtartásáról, átalakításáról vagy megszüntetéséről a Kehivizsgálat befejezéséig – március végéig – nem születik formális döntés.

Két rejtőzködő forrásból azonban felszínre törhetnek még filmpénzek. A két nagy kereskedelmi tévé reklámbevételeit néhány százalékkal eddig is megcsapolta az – ugyancsak végóráit élő – filmtörvény (amelyet annak idején „zeneszóval” megszavazott a Fidesz is). Egy módosítással akár további „csapolás” következhet. De az új médiahatóságnál már most is temérdek pénz van a közmédiumok működtetésére, és a hírek szerint ebből szakítanának ki akár milliárdokat fi lmgyártásra. Némelyek együttműködést jósolnak Vajna és a Szalai Annamária vezette médiahatóság között, amelyhez csatlakozhat Demján Sándor is. Az utóbbi üzletember egyelőre veszteséges etyeki stúdiójában is készülhetnének produkciók.

Lapunk értesülése szerint még nem kötötték meg a szerződést a NEFMI és az MMK között a közalapítvány idei 1,035 milliárdos költségvetési támogatásáról. A késlekedés következtében a közalapítvány februári fizetési kötelezettségeit még talán teljesíteni tudja, de márciusban már képtelen kifizetni az esedékes bankhitelkamatokat, a Magyar Mozgókép Mestere díjakat, vagy a béreket.

A szervezet működési költségeit radikálisan csökkentették, megfelezték a munkatársak létszámát és a megmaradók jövedelmét. Az MMK tartozásállománya 7,8 milliárdra nőtt tavaly, ebből több mint 5 milliárd a bankhitel-tőketartozás, mintegy 1,5 milliárd szerződésben rögzített adósság (filmekre megítélt, ki nem fizetett összeg), és további csaknem 1,5 milliárd egyéb szerződési kötelezettség, amelyből 600–700 milliót már sikerült megszüntetni.