Az Excelsior! cselekménye

Papp András írása

Az opera története Liszt Ferenc tervezett esküvője köré épül szerető, de túlzottan aggodalmaskodó menyasszonnyal (Carolyne), egy nem várt fordulattal, a pápai ítélettel, mely semmisnek nyilvánítja a korábban engedélyezett házasságkötést. Ma már tudjuk, cselszövés következtében hiúsult meg ez az esküvő. Mindazonáltal a csalódás és összetöretés után Liszt spirituális átalakuláson megy keresztül: fölszentelik, abbévá lesz, megkapja a tonzúrát. Ám ezzel nem kell lemondania a világi életről és a zenei hivatásáról. A történetben az embert látjuk, nem a „hírhedett zenészét a világnak”, zongora sem lesz a színen.

Minden történés középpontjában Liszt áll, akit kétszer is sorsfordító helyzetben látunk. A drámai történések hatására testi-lelki átváltozáson megy keresztül. Az előállt új helyzet mindenkiből más érzelmeket és reakciókat vált ki, de Liszt lesz az a kezdeményező, aki az eseményeket alakítja és befolyásolja – látszólag saját erejéből, ám legalább annyira a természetfölötti erők révén is: látjuk a vesztét akaró sötét démonit és a védelmére kelő szent segítőt, Erzsébetet, aki jelenlétével és csodáival cselekvő részese a történéseknek.

Liszt átváltozása a jóságos erők győzelmének drámája: emberként megtalálja a helyes választ és utat, fölül tud emelkedni saját kétségbeesésén. Az addig ható démoni viszont nem egyszerűen elbukik: ha bukását megelőzi a bűnbánat, bocsánatot nyer (Liszt inasa). Ha ez elmarad, akkor megsemmisül (Hohenlohe kardinális).

A mellékszereplők Liszt döntéseinek következményét viselik, ők is változásokon mennek át, kivéve egy párost. Cosima és Wagner Liszt morális fölfogásának másik aspektusát mutatják meg, arra valók, hogy az ő mellékszálon futó szerelmi történetükben Lisztet mint apát és barátot lássuk. Az ő sorsuk részben párhuzamba állítható Liszt és Carolyne történetével: mindkét páros házasságra készül, mindannyian fölülről várják az atyai áldást.

Az opera általános mondanivalója Liszt emberi nagyságának megnyilvánulásaiban keresendő: nem a zenészt látjuk, hanem olyan embert, aki válságos pillanatokban morális kérdésekben döntést hoz – ez az ember bárki lehetne, de ami történik, az csak Liszttel történhetett meg. A házasság Liszt számára a továbbélés egyik lehetséges útja, mely elsősorban formális, külsőségekben megnyilvánuló egyensúlyt teremtene a világgal, míg abbévá válásában a lelki béke a cél. Valamilyen formában mindegyik szereplő erre az egyéni boldogságra törekszik. Egyik oldalon a világias szereplők állnak világias boldogságuk lehetőségével, a másik oldalon a transzcendens világ jelenik meg – emberi gyöngeségektől sem mentesen. Liszt az előbbiekhez tartozván próbálja vágyait beteljesíteni, de itt átkerül a másik oldalra, a spirituális élet vállalásának térfelére. Az addigi világi emberből és elismert művészből egyszerre csak egyházi-világi ember lesz. Nem mond le addigi hivatásáról, ám lényegesen megváltozik életszemlélete.

Minden szereplő változás határán áll: Liszt Carolyne-nal együtt ugyanazért, amiért Cosima és Wagner is; Hohenlohéra és a pápára pedig a világegyház kérdéseit érintő fontos döntések várnak. Még az inas sem kivétel, mert ő átmenetinek gondolja a szolgálatot a zenész mellett, hiszen az a célja, hogy a megkeresett pénzből saját egzisztenciát és karriert teremtsen. És a változások határán egyelőre senki nem tudja, elhatározásaik helyesek-e, csak azt, hogy választásaik (döntéseik és ítéleteik) elkerülhetetlenek, a jövő boldogságának reményében.

Válasz