2011-12-23 20:00:00 http://www.mindennapi.hu/

Ki lehet lépni a nyárspolgári közegbőlHa karácsony, akkor Diótörő

Budapesten és vidéken a Szentpétervári Állami Balett előadásában és egy új 3D-s filmfeldolgozásban is láthatjuk A diótörő régi meséjét. De miért sikeres még mindig az Operaház tipikus karácsonyi darabja?

A diótörő ugyanúgy hozzátartozik a karácsonyhoz, akár a Csendes éj. Gyermekkorunkban fekete-fehérben csodálhattuk a moszkvai vagy leningrádi balett közvetítését, a gyermekeink pedig már Tom és Jerryvel vagy Barbie-val izgulták végig A diótörő tündérmeséjét. Ahogyan a Mindennapi filmsite-ja már hírt adott róla, idén 3D-ben is megjelent a mese filmes adaptációja, a szerencsésebbek pedig a Szentpétervári Állami Balett előadását nézhetik meg. De vajon miért világsiker lassan már egy évszázada?

A diótörő történetét eredetileg E.T. A. Hoffmann vetette papírra 1816-ban, A diótörő és Egérkirály címmel (Nußknacker und Mausekönig). Ha jól megnézzük, Hoffmann meséjében a karácsony valójában csak díszlet, ürügy, amellyel az író elviheti olvasóit egy olyan világba, amelynek határát ő maga időről időre átlépte. Hoffmann ugyanis egész életében a valóság és a fantáziavilág határmezsgyéjén egyensúlyozott. Élete a meghasonlottság jegyében telt. A poznani bíróság titkára lett, de tehetsége ennél jóval többre predesztinálta. Igen sok műfajban megmutatkozott ez a tehetség, de ő maga a zenei képességeit becsülte a legtöbbre.

1808-ban, tisztviselő munkakörét feladva, a bambergi színházban karmesterként vállalt állást, majd Drezdában, Lipcsében volt zeneigazgató, és zenekritikai írásaival is felhívta magára a figyelmet. Kiválóan rajzolt és festett, karikatúráiban éles tükröt tartott kora művészvilágának és arisztokráciájának. De hiába volt sikeres, hat év „művészi kitérő után” 1814-ben visszatért eredeti foglalkozásához: Berlinben minisztériumi állást vállalt. Munkája során nap mint nap szembesülnie kellett a hétköznapok realitásával, amiből, úgy érezte, egyetlen menedék az alkohol. Ennek a kettős, szürrealisztikus világnak a szülöttei Hoffmann bizarr meséi és történetei, amelyek csakúgy, mint szerzőjük, a valóság és a fantáziavilág határmezsgyéjén egyensúlyoznak.
 

Egy nyárspolgár álmai

A diótörőbábu eredeti történetében is egy teljesen hétköznapi, polgári család ünnepébe csöppenünk bele, ám a cselekmény igen hamar átlép a képzelet világába. Ez a világ azonban közel sem olyan kiegyensúlyozott, mint a tündérmesék univerzuma, a képek őrült módon kavarognak, hogy végül a szerző átlépje a mese határát: A diótörőt átemeli a hétköznapokba, s a főszereplő kislány, Marika jegyesévé teszi. Marika és a diótörő-herceg csodás utazásokat tesznek a fantázia birodalmában, mindeközben az egérkirálytól és annak alattvalóitól menekülnek.

„A menyegzőn huszonkétezer, ragyogó gyöngyökkel és gyémántokkal ékes baba táncolt. Marika a mai napig királynője annak az országnak, ahol csillogó Karácsonyfa-erdőket, áttetsző Marcipán-palotákat, egyszóval a legpompásabb és legcsodálatosabb dolgokat láthatja, akinek a látásra szeme van” – fejezi be a történetet Hoffmann, és mind a mai napig „látóvá” tudja tenni olvasóit. De amikor becsukjuk a könyvet, tudjuk, hogy a nyárspolgárok világában nincs esélye Diótörőnek herceggé válni, mint ahogy a világ egyik tündéri tehetséggel megáldott írója is kénytelen volt alkoholista tisztviselőként leélni az életét.

Idősebb Alexandre Dumas 1844-ben erőteljesen átdolgozta Hoffmann történetét. Ezt a verziót kapta kézhez Csajkovszkij Ivan Vszevolozsszkijtól, a Cári Színházak akkori főigazgatójától. A megrendelés egy mesebalett megkomponálására szólt, amelyhez a legendás Marius Petipa, a Szentpétervári Birodalmi Színház francia származású táncos-sztárja készítette el a koreográfiát.
Csajkovszkij nem örült a felkérésnek. A történet alapötlete tetszett neki, ám Petipa több helyütt értelmetlenül megváltoztatta a mesét, hogy minél több látványos balettjelenetet komponálhasson.


Sikerszéria

Mindehhez hozzájöttek a szemkápráztató díszletek és jelmezek, így a látványosság nemcsak Hoffmann meséjén, hanem Csajkovszkij zenéjén is felülkerekedett. Csajkovszkij mindezek ellenére igen rövid idő alatt megírta a balett zenéjét, amelyet 1892 decemberében mutattak be a Marinszkij Színházban, „A diótörő” címmel. A darab már ekkor hatalmas sikert aratott, s ez a sikersorozat a mai napig megállíthatatlanul folytatódik tovább.

A siker korabeli titka feltehetőleg annak tudható be, hogy hiába volt a balettigazgatók minden igyekezete, a mese ereje és Csajkovszkij zenéje átütötte a látványosság cukormázát, és a történet üzenete eljutott a nézőkhöz. Akkoriban ugyanis a balett, mint művészeti forma kiüresedett: képtelen volt arra, hogy a hétköznapi emberek problémáira reagáljon, azt a mozgásművészet eszközeivel bemutassa. A diótörőt nézve azonban úgy érezhette a közönség, hogy a fojtogató nyárspolgári világból van lehetőség a kilépésre, ha máshogy nem is, a fantázia vagy mese szárnyán. Valószínűleg ebben rejlik A diótörő több mint százéves sikerének titka, hogy Hoffman saját korát megelőzve, a 20. századi modern mesékre jellemző módon vegyíti a hétköznapi és mesés elemeket, így mindenki a saját történeteként élheti meg Diótörő átváltozásának történetét.

Miklya Luzsányi Mónika

A kép innen.

• Cimkék:
diótörő hoffmann csajkovszkij dumas balett mese karácsony