Hétszázötvenedik előadását tartották vasárnap este A padlás című musicalnek a Vígszínházban.

Egyben ekkor köszöntötték a hétszázezredik nézőt is. Folyamatosan magyar darab, ekkora teátrumban, ennyiszer még soha nem ment.

Az ünnepi előadás előtt Várnai Péter főtitkár jön be a színpadra, ami rendszerint rosszat jelent, ő szokta bejelenteni a betegséget, és az e miatti beugrást. Így történt ez a hatszázadik A padlás előtt is, amikor Balázs Péter betegedett meg, aki az ármánykodó, feljelentő házmestert adta, és beugrással Feusztbam Béla mentette meg az estét. Most azonban Várnai azért jött, hogy kisorsolja melyikünk is a hétszázezredik néző. Élvezettel parodizálja a kereskedelmi tévék bugyuta nyerős műsorait, és azok szellemi színvonalának megfelelően azt az elmés kérdést teszi fel, ha délután volt A padlás hétszáznegyvenkilencedik előadása, és következő vasárnap lesz a hétszázötvenegyedik, akkor a mostani hányadik?

Marton László rendező évad elején akár öt napig is próbálni szokott, hogy karbantartsa, felfrissítse a produkciót, újra és újra keresse a darab igazságát, ami szerinte, ha persze nem is olyan mélyen, de hasonló létkérdéseket vet fel, mint a Faust. Amikor Eszenyi Enikőtől azt tudakolom, lesz-e ezredik előadás A padlásból, azt feleli, "ez nem is kérdés, ez tuti." Akkor már majd az egykori gyereknézők hozzák a déd- és ükonokáikat.

Mindenki infantilis boldogsággal kiabálja, hogy hétszázötvenedik. Végül sorsolás útján a szerencsés hétszázezredik néző is meglesz, és már benne vagyunk az ünnepi hangulatban. A reagálásokból érezhetően többen vannak, akik már sokadszorra látják a produkciót, akár előre nevetnek bizonyos poénokon, és változatlanul lelkesen drukkolnak a szereplőknek. Persze jócskán akadnak olyanok is, akik valaha gyerekként látták az 1988. január 27-én bemutatott produkciót, és ma már ők hozzák a csemetéjüket, vagy az egykori szülők már unokával érkeznek. Az ősbemutató szereposztásából még ketten állnak a vártán, Pápai Erika Kölyök, naiv szellemként és Igó Éva, aki egykor Süni, fiatal, szerelmes, zeneakadémista lány volt, most meg már Mamókát, a szeretetteljes, finom szilvás gombócot főző nénikét adja.

Nem esett szét, nem lazult a produkció, bár láttam belőle már fáradtabb előadást, de most újra él, és agyonüthetetlenül elevennek tűnik. Hogy kell egy hely még itt Kelet és Nyugat határán is, ahol jól érezhetjük magunkat, ahol miközben sok a gonosz, de mégis elhisszük, hogy győzedelmeskedni lehet fölöttük, az mindig aktuális. Presser Gábor zenéjéből, Horváth Péter és Sztevanovity Dusán szövegeiből pedig ismert slágerek lettek, a szünetben is többen énekelgetik önfeledten őket.

Az előadás végén kivetítik azok képeit, akik már nem ünnepelhetnek velünk. Fehér Miklós díszlettervező, Selmeczi Roland, Sipos András, Tábori Nóra és Kaszás Attila színészek felköltöztek az égi padlásra. A nézők az ő fotóikat is meghatottan megtapsolják, majd állva, hatalmas ovációval köszöntik a színészeket, és a rendezőt, Marton Lászlót, Pressert, Sztevanovity Dusánt. Behozzák a jókora tortát, rajta marcipánból piros fazék és kókuszgolyók, amik szilvás gombócokat hivatottak illusztrálni.

A színészbüfében pedig folytatódik az ünneplés, Pápai Erika vágja a tortát, aki kérdésemre elregéli, hogy csak szülés után, és amikor balesete volt, nem játszott a produkcióban, tehát vagy hétszázszor benne volt. Nem állítja, hogy nem voltak hullámvölgyei, nem fordult meg a fejében, hogy nem kellene már Kölyök szerepét játszania, de aztán az újabb és újabb kollégák beállása mindig inspirációt jelent. Az Ózban Dorkát is sokáig alakította, akkor ő mondta, hogy harminchét évesen már nem akar kislányt játszani, Marton pedig úgy vélte, meg fogja bánni, és tulajdonképpen így is történt. Ezért szívesen játssza tovább Kölyök szerepét, ameddig illúziókeltőnek tartják.

Igó Évát a főtitkár hívta fel, hogy be kell ugrania Mamóka szerepébe. Mindössze két próbája volt. Szemenyei Jánosnak mielőtt a Vígbe került, ajánlotta Eszenyi Enikő igazgató, hogy vegye át Barrabás, a gengszter szerepét, utána szerződtette. Feusztbaum Béla az összes negatív szerepet, a Detektívet, az Üteget is beugrással kapta. Tornyi Ildikó, és Szőcs Artur viszont már jó néhány év óta a tökéletesen pozitív szerelmespár. Csőre Gábornak az a szomorú emléke is fűződik A padláshoz, hogy ennek előadása végén látta utoljára Selmeczi Rolandot, és igencsak megborzongott, amikor most kivetítve nézte a képét.

Bóta Gábor / Népszava